A tökleveles óriásai

 Nándor Róbert  |   2019. szeptember 02., hétfő

A helyszín

2019.05.31-én érkeztem meg a Zala megyei Pusztaszentlászlóba. A falu víztározójának neve nem ismeretlen a megye fanatikus pontyhorgászainak. Nekem se az annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy pontyvadász. Ezen a kis vízen tanultam meg mindent, ami a horgászattal kapcsolatos. Az időjárás végre szebbik arcát mutatta, véget ér a hosszú esőzés („májusi eső aranyat ér”).  Horgászhelyemnek az egyik kedvenc (kimondottan pontyos) helyemet választottam. Tudni kell azt, hogy a parttól pár méterre töklevél sziget található és egy bokor, ami potenciális menekülőhely a halak számára. Ebből kifolyólag a szerelékem lelkét a Haldorádó Record Carp Fluo Green (0,40mm) névre hallgató monofil zsinór ékesítette. Azért ezt a zsinórt választottam, mert régebben ezen a helyen bizonyította kopásállóságát és azt, hogy remekül vágja a tököst.  

Etetési stratégiámat nem szerettem volna túlbonyolítani.  Főzött kukoricát lőttem 10-20 percenként néhány csúzlival, valamint óránként lőttem egy fél csúzli tigrismogyorót. A dobásokat mindig egy jól megpakolt PVA zsinór kísérte, ennek célja a koncentrált etetés kialakítása volt.  Kizárólag saját készítésű csalikat használtam, amelyeket még a bojlis korszakomban gyártottam.  

A maszek bojli

A peca nem indult könnyen, de sötétedés előtt sikerült partra terelni egy gyönyörű 8kg-os nyurgapontyot. Őt egy szép, közel 6 kilós amur követte. Bevallom őszintén nem igazán gondoltam azt, hogy lesz egyáltalán kapás, de a kitartó munkámnak köszönhetően sikerült naplementére két gyönyörű halat fognom.

Éjszakára már nem is lőttem több kukoricát, csak is bojlit, de azt is csak a PVA zsinórral juttattam a vízmélységébe. 23 óra körül füstölős kapásra riadtam fel. A fárasztás korai szakaszán úgy éreztem, hogy egy kisebb példánnyal van dolgom. Ahogyan elérte a partközeli sávot pillantottam meg a halat és ledermedtem. Szépen komótosan úszott a parttól öt méterre. Persze ekkor már az adrenalin dolgozott bennem és nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy „csak most ne forduljon le a horogról”. Jó tízperces küzdelem után sikerült megszákolni. Gyors mérlegelés és fényképezés után engedtem vissza a halat. A hal pontos súlya 14,70kg, ezzel megdőlt egyéni rekordom.

14,7kg

8 kg-os nyurga

Ahogyan a nap első sugarai kezdtek áttörni a sátor ablakán vettem észre azt, hogy a balra lévő bokornál ugrálnak a kis pontyok. Emiatt elhatároztam azt, hogy az egyik botommal rájuk fogok koncentrálni és a másik botot bedobom tigrismogyoróval oda, ahonnét sikerült kifogni a többi pontyot. A bokor elé bedobtam két marék kukoricát. Majd a pontyok, mint tűzijáték indultak meg. Sajnos minden 3. kapást tudtam csak értékesíteni, de így is sikerült 4db kis pontyot fognom.

15,3kg

Folyik a harc…

Egyszer csak elkezdett sípolni a kapásjelző (a másik boton) és ahogyan emeltem a botot éreztem azt, hogy máris a töklevesben van a hal. Többször kihúztam a töklevélből a halat, de mindig visszarohant. A tépett tökleveleket már lehetett a víz tetején úszni látni. Amikor a partközelben elkezdte látványos küzdelmét éreztem azt, hogy én állok nyerésre.

Nem csoda, hogy ennyire húzott ekkora farokúszóval.

Viszont a hal sem adta könnyen magát, közben a másik botot elhúzta egy kis ponty (ami később meglett), ami nagy fejfájást okozott. Egy jó 25 perces fárasztás követően került a ponty a merítőhálóba. Mérlegeléskor lepődtem meg azon, hogy ez a hal az új egyéni rekordom mivel súlya meghaladta a 15kg-ot!

Összességében rendkívül jól sikeredett ez a pecatúra. Örülök annak, hogy a csalijaim és a stratégiám működött. Ezek mind azt igazolják, hogy amit elképzeltem, elterveztem megállják a valóságban a helyüket (nem én fejlesztettem ki ezeket a technikákat!).

Németh Tamás horgásztag