Interjú Németh Tamással

A hobbim és az életem a horgászat. Bizonyára mindannyiótok ismeri A nagy Ho-ho-ho horgász című mesét gyerekkorából, és örömmel néztétek, ahogy minden eszközt bevetve halat próbál fogni Főkukaccal. Annak ellenére, hogy a horgászat ma már nem olyan felkapott hobbi, mint régen volt, még mindig akadnak szerelmesei. Cikkünkben Németh Tamás, előéves matematika–testnevelés szakos hallgató mesél a horgászat örömeiről.

Tomi

Mióta hobbid a horgászat? Gyermekkorodból ered a pecázás szeretete?

Igen, gyerekkoromban kezdődött. Körülbelül második osztályos korom óta hobbim a pecázás. Teljesen véletlenül ismerkedtem meg vele, ugyanis amikor az egyik osztálytársamnál voltam, kimentünk az apja után a tóhoz. Horgásztunk vele egész nap, engem pedig teljesen magával ragadott az egész. Miután hazaértem, természetesen elmeséltem a szüleimnek, mennyire jól éreztem magam azon a napon, és hogy milyen hatalmas élmény volt a tavon lenni. Ekkor mondta el édesapám, hogy régebben ő is űzte ezt a hobbit, csak valamiért felhagyott vele. A hatásomra szerencsére újra elkezdte, szóval úgy nőttem fel, hogy ő tanított engem. Azóta vagyok a horgászat szerelmese.

A te életedben nagyobb szerepet tölt be ez a sport, mint egy hobbihorgászéban, hiszen versenyekre is jársz. Mi okból vágtál bele a versenyzésbe?

A versenyhorgászatba azért kezdtem bele, mert az egyesületem (Haladás Horgászegyesület Pusztaszentlászló), ahol felnevelkedtem, indult a megyei csapatbajnokságon 2018-ban, és engem hívtak mint ifjúsági horgászt. Akkor még nem tudtam semmit a versenyhorgászatról, de nagy örömmel fogadtam el a meghívást. Annyira megtetszett, hogy elhatároztam, én is megpróbálok belefogni a versenyzésbe, és szerencsére mindenki támogatott ebben.

Milyen sikereket értél el eddig versenyhorgászként? Mesélnél a díjaidról?

Zala megyében megnyertem az ifjúsági bajnokságot, felnőttben pedig szektor kettőt pecáztam, de a versenyt rossz időjárás miatt lefújták, szóval 2019-re így ez nem lett díjazva. Természetesen ez nem érintett túl jól, viszont ebben a sportban döntő fontosságú az időjárás. Ilyen esetekben nem szabad elkenődni, hiszen mindenkivel megeshet. Az Országos Ifjúsági Horgászviadalok döntőjén pedig tavaly harmadik lettem.

A képen Tomi az Országos Ifjúsági Horgászviadalok döntőjén elért harmadik helyezésért veszi át díját

Gratulálok elért eredményeidhez! Jó hallani, hogy ilyen sikeres vagy abban, amit szeretsz. Készülsz jelenleg bármilyen megmérettetésre?

2020-ban Belgiumban lesz az Ifjúsági horgászviadalok európai döntője, amire a járványügyi helyzet előtt készültünk a csapattal. Ha megtartják, természetesen sok gyakorlás fogja ezt megelőzni. Olyankor együtt lemegy a csapat a tóra, és horgászat közben sokat beszélgetünk a technikákról, tanulunk egymástól és tanítjuk egymást.

Nagyon nagy élmény lehet ez a fajta gyakorlás! Hányan vagytok egyébként egy csoportban? Mennyien mentek ki ilyenkor együtt pecázni?

Nagyon változó, hogy hányan vagyunk. Van, hogy csak ketten megyünk le a tóra, de olyan alkalomra is van példa, mikor az egész csapat részt vesz a gyakorlásban. Ilyenkor ez öt-hat embert jelent legalább. Általában úgy szokott lenni, hogy körülbelül négyen vagy öten horgászunk, mellettünk pedig mindig van egy ember, aki megfigyelőként vesz részt. Az ő munkája is nagyon fontos, hiszen megpróbálja levonni a megfelelő következtetéseket a látottakból.

Ilyenkor mindig nagyon jó a hangulat, leginkább egy családi pecázáshoz tudnám hasonlítani ezeket az alkalmakat. Sztorizgatunk és persze sokat nevetünk, nagyon jó a társaság. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vesszük komolyan a gyakorlást, csak nem feszülünk rá teljesen. Amennyire lehet tehát, próbáljuk szórakozásként felfogni, hogy jó emlékekkel gazdagodjunk a technikáink fejlesztése közben.

Amikor az ember a „horgász” szót hallja, elsősorban férfiakra szokott asszociálni, holott ebből a nők sincsenek kizárva. Vannak nálatok lányok a csapatban? Ismersz esetleg női versenyzőt is?

Persze, vannak, bár nem olyan sok, mint amennyi férfi van. A mi csapatunkban igazából nincsen nő, Nagykanizsán viszont van egy lány, aki versenyezni is szokott néha, de vele még sosem voltam egy csapatban. Mint mondtam, javarészt inkább férfiak horgásznak a környezetemben, ebből is inkább a nálam idősebb korosztály. Akikkel én versenyzek, javarészt 40 fölöttiek, a legtöbbjük egyébként horgászbolt-tulajdonos, vagy ottani dolgozó. A korkülönbség pedig egyébként nem gátol semmiben: nagyon jól érzem magam a társaságukban.

Tomi egyedül szeret hódolni a szenvedélyének, de gyakran mennek csoportosan is pecázni

 

Ritkán hallja azt az ember, hogy ifjúsági versenyzőként horgász bajnokságra megy valaki Belgiumba. Már eleve azt is nehéz elképzelnie egy laikusnak, hogyan működik egy ilyesfajta megmérettetés, úgyhogy kanyarodjunk kicsit vissza ehhez. Tudnál egy kis betekintést nyújtani az olvasóknak a bajnokság világába?

Persze. Úgy kezdődik a bajnokság, hogy mindenki húz egy számot, ezáltal kapva egy helyet, ahol horgászik. A horgászhelyeket úgy értsd, hogy 10-20 méterenként szoktunk nagyjából egymástól lenni. Ezután a saját helyünkön ráhangolódunk a versenyre. Az előkészületek során kipakoljuk a botok arzenálját és minden hozzá tartozó fontos kelléket. Később következik egy limitellenőrzés. Ennek során ellenőrzik azt, hogy ki milyen és mennyi csalogató anyagot akar használni, mivel erre pontos szabályozás van. Ha ennél az ellenőrzésnél minden rendben van, akkor lehet bevinni mindent a boxba. A box az a hely, ahová a versenyzőn kívül más már nem léphet be. Végül pedig megszólal az első dudaszó, ami az etetést, majd a második, ami a verseny várva várt kezdetét jelenti.

Nagyon izgalmas lehet egy ilyen verseny! Sok sikert kívánunk a belgiumi megmérettetéshez! Horgászol egyébként folyón is vagy csak tavon? Ha mindkettőt próbáltad már, melyik a kedvenced és miért?

Tavon és folyón egyaránt horgászom, de az igazat megvallva én a folyó szerelmese vagyok. Egyrészt ez annak tudható be, hogy a legtöbb tó – például a Balaton is – nagyon be van szabályozva, de persze ennek is meg van a maga szépsége, és ez nem azt jelenti, hogy tavon egyáltalán nem szoktam pecázni.

A folyó viszont sokkal másabb… ott sose tudod, mit fogsz. Lehet, hogy semmit, de az is megtörténhet, hogy életed halát rejti majd a merítőhálód. A folyó már önmagában is rendkívül különleges, sokkal érdekesebb számomra, mint egy tó. Azzal tudnám ezt indokolni, hogy ha sikerül a folyó egy olyan szakaszára mennünk, amit ember nem érintett, akkor olyan érzés, mintha a vad természetben lennénk. Ez szavakkal nehezen leírható érzés. Akkor értheted csak meg, ha kipróbálod. Remélem, mindenki megtapasztalja életében legalább egyszer ezt az érzést.

A tó és a folyó közül melyiket ajánlanád annak az embernek, aki még csak barátkozik a horgászattal?

Kezdőknek mindenképpen a tavi horgászatot ajánlom. Azért mondom inkább ezt, mert folyón nagyon sok bonyolító tényezővel kell számolni, ez pedig nem egy kezdőnek való. Nagy eséllyel elvenné az ember kedvét a horgászattól, hiszen sokkal nehezebb ott halat fogni, sőt, folyón van olyan nap is, hogy tapasztaltként sem fogsz semmit.

Egy kezdő mindenképpen tavon ismerkedjen meg a pecázással, hiszen ott sokkal egyszerűbben el tudja sajátítani az alapokat, meg tud barátkozni a felszerelésével. Ezek után pedig – ha érez magában potenciált és már elég magabiztos – látogasson el mindenképpen egy folyóra, hiszen hatalmas élmény, szerintem a horgászat csúcsa.

Talán az egyik legérdekesebb kérdés, amit egy horgásznak feltehet az ember az az, hogy milyen halakat szeret, hiszen meglehet, hogy olyan fajtát említ, amiről még soha nem is hallottunk. Tehát?

Célhalamnak a bodorkát mondanám, ami a keszegfélék családjába tartozó halfaj. A testformája miatt is nagyon kedvelem, mert egy kis duci valami, viszont nagyon erős. Képzeld el azt, hogy egy 60 dkg-os bodorkát olyan nehéz fárasztani, mint mondjuk egy egykilós pontyot. Szeretek bodorkára horgászni, ugyanis nagyon érdekes folyamat. Az etetésen múlik az egész, hiszen erre a halfajra speciális etetőanyagot használnak. Ráadásképp ezt én mindig felturbózom egy horgászboltos barátomtól kapott aromakoncentrátummal, valamint használok hozzá apró magvakat – főleg kendermagot –, ugyanis köztudottan ez a faj kedvence.

A bodorka mellé még a vörösszárnyú keszeget is feljegyezhetném a kedvenceim közé, hiszen a kettő nagyon hasonló.

A képen Tomi a felszerelésével, valamint egy általa kifogott bodorkával látható

 

Ha már ennyire komolyan foglalkozol a horgászattal, sejtésem szerint biztosan van egy kis bakancslistád is. Mik a kisebb és nagyobb terveid a jövőre nézve?

A közeljövőre nézve az a tervem, hogy kiváltom Vas megyében az engedélyemet, egyelőre még nem tudom, melyik egyesületbe. Így már harmadtagságom lesz a Haladás Horgászegyesület, illetve a Nagykanizsai Szúnyog Horgász Egyesületével együtt.

Ezen kívül Zalában és Vasban is szeretnék felnőtt és ifjúsági kategóriában versenyezni. Ide akarok összpontosítani, mert errefelé egyrészt jobbak a lehetőségek, másrészt itt leszek hat évet az egyetem miatt, úgyhogy közelebb is van.

A későbbiekben, diplomaszerzést követően vállalkozni szeretnék majd a horgászattal kapcsolatban, de ugye ehhez díjak kellenek, hogy legyen egy arcom, amire lehet marketinget építeni. Többek között ezért is szeretném minél több versenyen megmérettetni magam.

Sokféle élményed van a horgászattal kapcsolatban, hiszen versenyszerűen és hobbiszinten egyaránt találkozol ezzel a sportággal. Meg tudnád fogalmazni, mit szeretsz igazán a pecázásban?

Engem az fog meg benne igazán, hogy olyankor a természetben lehetek. Ki tudok kapcsolódni, elmélyülni a saját gondolataimban.

Az más, amikor versenyzek, mert ott folyamatosan pörgök, ezért jobb egy kicsit talán a hobbipecázás, hiszen akkor csak a saját magam szórakoztatására csinálom. Lehet, hogy tudnék több halat is fogni, de akkor inkább az a célom, hogy kikapcsoljak, és szinte eggyé lehessek az engem körülölelő természettel. Hallgathatom a madarak csiripelését, a szél zúgását, és ez nagyon megnyugtat.

A természet közelségének érzete miatt mondanám igazán, hogy szeretem a horgászatot, és ugyanezért ajánlanám másoknak is. A természetben van időnk magunkkal és a gondolatainkkal foglalkozni. Így valójában ez egy nagyon jó rekreációs tevékenység, ami akár aktív elfoglaltságnak is betudható.

Tamás gyakran ül ki egyedül horgászni, hogy nyugodtan tudjon gondolkodni (pusztaszentlászlói tó)

Mások társaságában is szoktál hobbiból horgászni, vagy olyankor csak egyedül vagy?

Szoktam néhány barátommal kiülni a tóra, de őszintén szólva egyedül sokkal jobban szeretek lenni. Amikor mások társaságában horgászom, rájuk is figyelek, segítek nekik. Néha rossz ez, mert így nem az igazi a horgászélmény, nem tudok a saját botjaimra kellőképpen koncentrálni. A csoportos pecázásnak is megvan persze a maga varázsa, viszont sokszor jobban szeretek egyedül lenni, hogy elmélyedhessek a gondolataimban.

Fontosnak tartod, hogy többen űzzék ezt a sportot? Te meg szeretnéd majd tanítani a gyermekedet horgászni?

Én azt gondolom, hogy fontos, és igen, szeretném majd a saját gyerekeimet is megtanítani majd erre a sportra. Amikor egy gyermekkel megszerettetjük a horgászatot, akkor azzal arra is tudjuk nevelni, hogy tisztelje és szeresse a természetet, és persze az állatokat. Szerintem nagyon fontos dolog, amire nagy hangsúlyt kell fektetni.

Nagyon szép gondolatok ezek. Annak, hogy a tesimatek szakpárosítást választottad, van bármilyen horgászathoz köthető oka? Esetleg azért választottad a tanári pályát, hogy megszerettethesd a gyerekekkel a pecázást?

A tanári pályát igazából azért is választottam – sok egyéb más ok mellett –, mert matek–tesivel azt gondolom, lesz azért annyi szabadidőm, hogy a horgászattal is foglalkozzak. Gondolkodtam, sőt folyamatosan gondolkodom azon is, hogy az iskolában, ahol majd tanítani fogok, szakkör formájában szeretném becsempészni a pecázást és a természetjárást a diákok életébe. Remélem, hogy erre lesz majd időm, energiám és lehetőségem is.

Tomi beszámolója alapján tehát elmondható, hogy a horgászat nagyon jó hobbi azoknak, akik szeretnek a természetben lenni, valamint egyedül elmélyedni a gondolataikban. Amennyiben társaságra vágysz, akkor is választhatod a pecázást: rengeteg jó élménnyel gazdagodhatsz, ha a szeretteid társaságában mész le a vízpartra. Amennyiben te is egy Tomihoz hasonló személyiség vagy, netalán beszámolója alapján kedvet kaptál a horgászathoz, nem kell messzire menned, ugyanis Szombathelyen a Csónakázótó tökéletes helyszín, hogy kipróbálhasd magad.

Tamás Facebook-oldalát ide kattintva találod; rendszeresen osztja meg itt pecázós élményeit, sikereit.

Képek: Németh Tamás archívuma

Cikk: Elemiás Ildikó

forrás: elteonline.hu