Saját halneveldét tart fent…

Nemcsak az elmúlt évinél sikerült sokkal jobban a Haladás Horgászegyesület halneveldéjének idei lehalászása, de önmagában is igen jelentős gazdasági eredményt produkált a művelet. A civil szervezet vezetősége szerint a halnevelde termelőképessége igazolja a megyében egyedülálló program létjogosultságát.

A lehalászásban 37 tag vett részt Fotó: Gyuricza Ferenc

Zalában ugyanis a pusztaszentlászlói Haladás Horgász Egyesület az egyedüli olyan civil szervezet, amely saját halnevelő telepet alakított ki. Ehhez a körülbelül másfél hektár vízfelületű Alsó-tavat használják, míg a horgászat a hét és fél hektáros, festői szépségű, s halfaunáját tekintve igencsak gazdag és változatos Felső-tavon tavon zajlik. A halnevelde első lehalászát az elmúlt esztendőben tartották, s bár az sem sikerült rosszul, de a horgászok magasabb pontyhozamban reménykedtek. Idén viszont kifejezetten jók a mutatók, 805 kilogramm ponty, 284 kilogramm csuka, valamint 335 kilogramm amur akadt fenn a hálón. A pontyokat és a csukákat a Felső-tóba telepítették át, míg az amurokat – amelyek telepítésére nincs engedélye az egyesületnek – a lehalászásban közreműködő cég vette át. Helyettük megegyező értékben pontyot kapnak majd a pusztaszentlászlóiak, akik közül 37-en vettek részt a munkában. Maga a lehalászás nem egyszerűen kemény fizikai munka, hanem már-már embert próbáló feladat. A horgászok órákat töltenek a halágyban helyenként mellmagasságot is elérő, alig 10 fok hőmérsékletű vízben. Ugyan a mellescsizma – amiből egy pályázati programnak köszönhetően maga az egyesület is rendelkezik néhány darabbal – nyújt némi védettséget, ám a hideg vízben dolgozni így sem kellemes. A járást a tófenékre ülepedett iszap nehezíti, a halászhálót pedig nemcsak a halak miatt kell óvatosan húzni, hanem azért is, hogy ne akadjon el az esetlegesen előforduló fatörzsekben, tuskókban vagy a növényzetben, mert az kiszakadással járhat együtt, vagy akár az egész műveletet ellehetetleníti. A lehalászott halak kosárba, majd egy gyors mérlegelés után vízzel telt tartályokba kerültek, úgy vitték át őket a Felső-tóba.– Ezek az alkalmak számunkra egyértelműen a tanulóéveknek számítanak még – mondta az egyesület elnöke, dr. Jandó Zoltán. – Ezért is kértünk mind az elmúlt esztendőben, mind idén segítséget egy haltenyésztéssel foglalkozó cégtől. Az idei lehalászásnál ugyanakkor már fel tudtuk használni a tavalyi tapasztalatokat, így például sokkal hamarabb kezdtük meg a tó vízének leengedését, ezáltal a halágy alkalmasabbá is vált a lehalászásra, de eszközökkel is jobban állunk. az említett pályázati programnak köszönhetően beszerzett saját halászhálónkkal viszonylag egyszerűbben meg tudtuk oldani a halak sekélyvízből való elrekesztését, míg a lehalászásban közreműködő cég halászhálóival többször is meghúztuk a halágyat, ennek során szinte az összes halat sikerült megfognunk.

Dr. Jandó Zoltán azt is hozzátette: a pontyok, csukák és amurok mellett néhány további halfajt, így süllőt, illetve kisebb mennyiségben apróhalakat is rejtett a víz. A süllők nagy valószínűséggel a Felső-tó túlfolyóján keresztül kerülhettek a halneveldébe, az ugyanis egyenesen az Alsó-tóba vezet, A növendékhalak pedig könnyen átcsúsznak a zsilip résein. Az amúgy igencsak sérülékenynek tartott süllőknek nagyon örültek a horgászok, igyekeztek is megóvni épségüket. Villámgyorsan elkülönítették őket a többitől, majd vízzel telt vödrökben, példányonként hordták át a Felső-tóba.

– A lehalászás eredménye jól tükrözi az Alsó-tó termelőképességét, ugyanakkor jelentősen pótolta is az elmúlt évi, a várakozásokhoz képest alacsonyabb pontyhozamot – tette még hozzá az egyesület elnök. – A két év lehalászási tapasztalatai alapján az Alsó-tavon kisebb átalakítási munkálatokat kell végeznünk, de a halgazdálkodási terv módosítását is annak megfelelően fogjuk végrehajtani. Azt gondolom, volt értelme ebbe a kísérleti programba belekezdeni, s a jelenlévő horgászok száma is azt mutatja, hogy a tagságunk ugyancsak támogatja a saját halnevelde fenntartását.

forrás: zaol.hu