Gyászhír

Szomorú hír, hogy elment Tumpek Ferenc (Tengerész) horgásztag, hajóvezető, polgárőr. Emlékezzünk Őrá, aki az örök vizeket kémlelve folytatja útját, Őrá, a mindig vidám, csupa szív emberre, mert amilyen nagy ember volt, olyan nagy szíve is volt.  Az élete részei voltak a vizek, nem csak munkában, hobbiban is. Nagyon szeretett horgászni, a keszegezés volt a kedvence, mert azt szerette a legjobban. Számíthatott rá aki hozzá fordult, mert mindenben segítőkész volt, a közösség hasznos tagja, igazi barát. Egy régebbi kedves kép róla az egyik közös horgászatunkról. Isten veled Tengi, nyugodj békében!

Nándor Róbert

A világ rendetlen és zajos,
valóságshow-k vidéke –
de lelkem völgyében őshonos
a csend, a tó, a béke.
A víz fátylán, halország felett
a nyugalom a módi;
a kommersz harmóniák helyett
egy maréknyi valódi.
Jólesik elüldögélni ott,
a maszkabáltól távol,
bámulni fényhintő csillagot,
ahogyan átnyalábol,
vagy a lassan úszó felhőket
a folyékony tükörben.
Kéklő hullám ringatja őket
a part ölelte körben,
és én hallgatom órák hosszat
az élet muzsikáját.
A szél elfújja mind a rosszat,
és gondjaim pajtáját
áthatja valami ősi, szép,
áldott magasság, mélység.
Szívembe gyűjtöm a táj neszét:
lent a bogárlegénység,
fent a falombok zizegik, hogy
“Mindennek Rend a lelke.
Ami jár, megkapod, ne kapkodj!
A magnak van türelme.”
És tényleg, miért e rohanás?
Lépve is lehet menni.
A Természet hiteles varázs,
ott nem hazudik semmi.
A virág nem gyűlöl, ha szedik,
nem kérdezi, mi végre;
a hal nem átkoz engem, pedig
ma ő lesz majd ebédre… -De kapás van, görbül már a bot!
A merengésnek vége.
Csalinak dobja a holnapot
a csend, a tó, a béke.
(Nádi jóga – SzKirián)